Egészen az őskorig nyúlik vissza a szőrmekikészítés története. A leginkább vadászó, gyűjtögető életmódot folytató ősember a szőrmét a hideg ellen ruházatnak, vadászatkor álcázásnak használta, de hasznos volt a barlang bélésére, illetve sátorépítéshez is. Eleinte az állatokról lehúzott bőrt alkalmazták, de hamar felfedezték, hogy a bőr rövid határidőn belül tönkremegy. Később rájöttek, ha a bőröket vízben kimossák, kövekkel lekapargatják, őrölt magvakkal, liszttel és állati zsiradékkal dörzsölik, akkor tartósabb lesz az anyag. 

Ahogy teltek az évszázadok, úgy derült fény egyre több technikára, és lettek egyre tartósabbak a bőrök többféle felhasználásra is. Az ipari forradalom, modern anyagok és gépek megjelenésével felgyorsult a bőrkikészítés folyamata, ezzel mennyiségi, illetve minőségi is javulást érve el a szőrmekikészítésben.    

A szőrme egy természetes anyag olyan páratlan tulajdonságokkal, amelyekkel egyetlen más szerves anyag sem rendelkezik (hő-és nedvességszabályozás, akusztikai befolyásolás, antisztatikus képesség, beltéri légtisztító képesség, szagsemlegesítés, UV-védelem). Ismerjük fel ezeket az előnyöket és használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket! 

A természetes anyagok és biztonságos mennyiségű kémiai anyag felhasználásával a kikészítés és festés segít évtizedekre megőrizni és ellenállóbbá tenni a szőrmét. Az egész folyamat során a lehető legtöbbször újrahasznosítjuk a vízhez és fűrészporhoz hasonló forrásaikat, ami segít a szennyezés csökkentésében és a környezeti hatásunk minimalizálásában.